avagy extra darabok és az öltözködés öröme / 1. rész
A fashion revolution week * egy olyan időszak az évben, amit én mindig nagyon várok. Egyrészt szerintem nem lehet erről a témáról eleget beszélni, másrészt nem lehet róla eleget olvasni, márpedig ilyenkor nagyon sokan írnak nagyon sok okos, magunkon átfuttatandó gondolatot a divatiparral és annak vágyott, remélt, éppen zajló forradalmával kapcsolatban. Rongyosra lehet nézni a The True Costot és társait (mint decemberben a Grincset és Kevint) és el lehet merengeni rajta, hogy a saját kis életünkben mit tudunk megtenni azért, hogy másoknak, akik a ruháinkat varrják, vagy épp önmagunknak, a gyerekeinknek, a bolygónknak egy kicsit jobb legyen.
Viszont az a helyzet, hogy itt most én nem fogok nagy megfejtéseket írni nektek, mert mások nálam tényleg sokkal, de sokkal, de sokkal ügyesebben és összetettebben megteszik ezt. Remek kampányokat szoktak kilőni ilyenkor (plusz/ mínusz a greenwashing-ügyek), de a fash_rev oldalain, a #whomademyclothes hashtagre rákeresve és a hazai fenntartható divat szószólóitól indulva hiteles tájékoztatást kaphattok (szerintem innen és innen induljatok). Tényleg szívből ajánlom, hogy merítkezzetek meg a témában, engedjétek bele a lelketeket a különböző fázisokba, mert nagyon érdekes utazás hullámozni a vásárláshoz kötődő lelkiismeretfurdalás, a leszarom és a (divat)forradalmár állapotok közti skálákon.
És miután mindezt megtettétek, ne felejtsétek el feltenni a kérdést: ha nincsenek művészetek, ha nincs szépség, ha nincs minek örüljön a szemünk és a lelkünk, mi értelme van bárminek is?
A divat művészet, az öltözködés az önkifejezés művészete.
A divatforradalom hete nagyon fontos figyelemfelhívó szereppel bír. Hogy hogyan találjuk meg a saját életünkre szabva a megoldásokat, hogyan lehetünk tudatosabb fogyasztók, arra nekünk kell rájönnünk.
Én most azt szeretném nektek megmutatni, hogy hogyan találkozik az én anyukaszekrényemben a fast fashion, a second hand és hazai tervezői ruha és hogy miért is viselek én ilyeneket, amikor egy kinyúlt fehér pólót is gyönyörűen össze tud céklázni a gyerek. Mert szerintem a tudatosság, a tudatos fogyasztás onnan indul, hogy tudom, mit szeretnék magamon látni (céklaszín oké, céklafolt kevésbé), majd körbenézek, honnan tudnám beszerezni.
Jó, de neked annyi ruhád van
Először is: igen. És én a saját szekrényemből indulok ki. (Javaslom, tedd ezt te is és amiket itt írok, azt szűrd át mindenképp saját magadon 😊) Márpedig az én szekrényemben sok a különlegesebb színes, csillogó, mintás, extra darab. A pólók és farmerek mellett elegáns, extrább vonalvezetésű ruhák és szoknyák, felsők sorakoznak a vállfákon, de nehogy azt gondoljátok, hogy ezeket mind tudom is hordani. Az irodai blúzaim és blézereim például szinte mind érintetlenül állnak elkülönítve, ugyanígy azok az egyberészeseim, amikben nem megoldott a szoptatás. Vándorolnak a ruhák méret szerint is, 36 és 44 között minden voltam már az elmúlt években. Szóval amikor azt mondod, sok ruhám van: nem tévedsz. Hordani is sokat hordok, de körülbelül olyan tempóval váltogatom a méreteket, mint a gyerekeim 😀
És az én személyes forradalmam az, hogy amit tudok hordani, azt hordom is. Mert a ruháim arra lettek kitalálva, hogy viseljem őket. És ha már egyszer sok van, akkor sokat hordok. És mivel sokat forgatok, azok lassabban amortizálódnak – elvileg. (De nem véletlenül kezdtem el visszafogni magam vásárlás terén, erről majd még mesélek nektek.) Számomra nem az adja a ruháim értékét, hogy drágák voltak-e vagy sem, hanem hogy mi a történetük, hogy mennyire szeretem őket. Márpedig amit nem szeretek, azt minek hordjam?
Persze mindegyiket másért szeretem: van, amiben el lehet tűnni, van, van amiben karikásak a szemeim és sajnálatra méltó beteg tekintetű vagyok (javaslom a trükköt olyan munkahelyekre, ahol a főnök elmúlt 5 éves, kicsiknél sajnos nem válik be), van amiben ragyogok, másban meg otthonomra lelek.
Hogy nem félted?!?!?
Persze nem szeretnék álszent lenni, vannak ruháim, amiket NAGYON féltek. A gyerekek mellett kétszer is meggondolom, hogy mikor és hova veszem fel őket, csekkolom a mosási kreszt rajtuk és szempont az is, hogy egyedül leszek-e velük, hogy tudok-e magammal vinni váltásruhát (pl. nagyszülőknél töltött ünnepi ebédeknél remek opció).
Azt is fontos kiemelnem, hogy a fast fashion darabok egyre kopnak ki a szekrényemből: nem azért veszek preloved kincseket, hazai vagy fenntartható(bb) forrásból származó ruhákat, hogy azok álljanak a szekrényben, hanem azért, mert igyekszem minimalizálni az egyéb vásárlásaimat. Mert abban a nagyon-nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hogy megtehetem. A régi fast fashion ruhák lassanként kopnak ki és a helyükre már nem „egyszerhasználatos” ruhákat veszek. Így kerülnek tervezői darabok hozzám, nagyon sok esetben másodkézből, és így kerülnek egyéb secondhand kincsek is, ahogy ez a fotókon viselt outfiten is látszik. De megintcsak nem szeretnék hazudni: bár jelenleg nemvásárolok-időszakot tartok a fast fashiont pedig idén majdnem sikerült nullára redukálnom, nálam is vannak darabok, amiket csak onnan sikerül beszereznem.
Nekem örömet okoz az öltözködés, ha nincs rajtam semmi „extra”, már kevésnek, szinte slamposnak érzem magam (MAGAM! nem téged.), szükségem van erre. (És teszem ezt abban a hitben, hogy egy műbőr dzseki online rendelésétől még nem omlik össze a világ.) Nem mindig sikerül jól kinéznem – vagy úgy, ahogy magamnak tetszenék. De mivel tudatosan figyelem a szokásaimat és (bár ez nem mindig tűnik így) vásárolok tudatosan, vikisséggel megfűszerezett ruhákat, nem nehéz csillogni-villogni bennük. Szerintem egy örömdarabot felvenni reggel pont ugyanannyi idő, mint a farmert (dopaminedressing, ugye). És ha az ember 0-24-ben szolgálatban van a gyerekei mellett, vezeti a háztartást, dolgozik,…sőt,tudjátok mit? Ezek nélkül is!
Szóval ki a nudli tegye boldoggá az embert, ha első körben saját maga nem törekszik erre?
Ha egy vicces feliratos póló és egy csillogó szoknya vagy egy szobanövényes kalap csal épp vigyort a fejemre, hát felveszem. Ha a gyerek összesarazza, akkor kimosom. Ha nagyobb kárt tesz benne, akkor… káromkodok. És eladom. A ruhát is, haha. Szóval ha menthetetlen kár keletkezik benne, akkor sírok, de: EZEK CSAK RUHÁK! Használati cikkek.
Ha olyan ruhákkal van tele a szekrényed, amiket szeretsz és örömmel viselsz: tettél valamit a divatforradalom jegyében. Ha a kiselejtezett ruháid valaki másnak okoznak már örömet: tettél valamit a divatforradalom jegyében. Ha más kiselejtezett ruhái okoznak neked örömet: tettél valamit a divatforradalom jegyében. Ha megfontolod, kitől, mit és mennyit vásárolsz: tettél valamit a divatforradalom jegyében. Ha elgondolkodtál a ruháiddal kapcsolatban: tettél valamit a divatforradalom jegyében.
Az egyén felelőssége nagy. A döntéshozóké még nagyobb. Ha teszel önmagadért, többet tudsz tenni másokért is.
Boldog öltözködést kívánok!
Szeretettel,
Viki
dzseki: mango
fülbevaló: Németh Franciska
pulóver: celeni
szoknya: topshop// pafranyruha
cipő: régi nike
HASZNÁLD TE IS A #LIFTAKTÁK hashtaget instán és jelölj meg, ha van kedved! 🙂
* 2013 április 24-én 1134 ember vesztette életét és további 2500 ember sebesült meg, amikor a Rana Plaza ruhagyár komplexum épülete összeomlott Dakkában, Bangladeshben. Ez volt az az időpont, amikor a Fashion Revolution megszületett. A Fashion Revolution létrehozói úgy gondolták, hogy 1134 emberélet túl sok ahhoz, hogy szó nélkül hagyják. A divatipar etikus és átlátható átalakítására van szükség. Minden évben április 24-e a Fashion Revolution Napja. Ekkor a világ minden tájáról összehozzuk az embereket, hogy a divat erejével megváltoztassuk azoknak az életét, akik a világ ruháit gyártják. Mi azt szeretnénk, ha a divatipar jó érdekeket szolgálna és jó irányba fejlődne. Hiszünk egy olyan változásban, amely értékeli az embereket, a környezetet, a kreativitást és a profit egyenlő elosztását. Küldetésünk, hogy összehozzunk mindenkit céljaink érdekében.
Forrás: https://www.fashionrevolution.org/europe/hungary/