Na hello! Álmos vagy? Nem baj, gyere, szállj be mellém a liftbe és találjuk ki, mit tehetünk még azért, hogy a fenntarthatóság fontos szempont legyen az öltözködésnél. Hogy te azt nem tudod? Sokszor ugyanazt veszed fel, aha. Nem vásárolsz orrba-szájba, nem értesz te ehhez. Most is a nagymamád bőrkabátja van rajtad, kicsit kopott néhol, de szereted, a zsebében máig van egy dianás cukorka. Nem is mosol ki semmit, ami csak 10 percet volt rajtad, jó lesz az még. A gyereked az unokatesód cuccaiban játszik, szóval tökre fogalmad sincs erről a divatkatyvaszról. Magyarázzam el, mi az a fenntartható divat? Én neked?
Én csak azt tudom, hogy ha szeretnéd (még jobban) élvezni, akkor milyen csavarokat vihetsz bele! Gyertek, szálljatok be valamelyik játékba és pörgessétek-forgassátok a ruháitokat.
Ruhalánc, 10×10 kihívás, kapszulagardrób, csaksecondhand, nemvásárolok – pár azok közül az opciók közül, amikkel kísérletezhetünk az öltözködés területén. Nevezhetjük játéknak, kihívásnak, életformának, magunkra szabásnak, mind-mind azt a célt szolgálja, hogy az öltözködés öröme megmaradjon. Ebben kinek az egyszerűsítés, kinek a bonyolítás segít, de mindenképpen azt jelenti, hogy foglalkozunk a kérdéssel. Hiszen nagy igazság: mindannyian öltözködünk, ezzel mesélünk magunkról valamit.
Ruhákkal rendkívül sok mindent lehet, még akkor is, amikor csak mi magunk értjük. (Vagy mi magunk sem) Aztán ha sikerül, akkor kapcsolódni is tudunk viseletünkkel a “mieinkhez”.
Alakítjuk, formáljuk, pótoljuk, extrázzuk, frissítjük, leváltjuk őket a végtelenségig, hiszen ez a második bőrünk. Ha hízunk, ha fogyunk, ha ünneplünk, ha gyászolunk, ha dolgozunk, ha öregszünk, ha szülünk, ha játszóterezünk, ha örülünk, ha búsulunk, más fed minket és más fejez ki. Én nagyon szeretem ezt. Sok energiát felemészt, de még ha nem is szereted, akkoris megtalálhatod benne a magad játékát.
Nekem ez a hobbim, a kikapcsolódásom: én mosok, mint Ágnes asszony, pakolom a ruháimat ki-be és félálomban jönnek az ötleteim különböző összeállításokhoz (persze csak miután halványodni kezdenek a sárga cetlik..hacsak nem egy szempillantás alatt dőlök ki kettő másodperccel a gyerekek után..)., görgetem a pinterestet, nézem a tervezők instagramját, vadászom a ruhatáramba illeszthető kincseket. Keresem a ruhákat önmagamra és keresem önmagam a ruhákban.
Ruhatorony
Viszont bármennyire szeretek kincsvadászni és extrázni, azért azt is szeretem, ha egy ruhát több szituációban is tudok kényelmesen viselni. A ruhalánc kihívás lényege például, hogy az adott napi szettedből egy darabot viszel tovább a következő napra. Feltételezem, ugyanazt a farmert görgetni napról napra nem ér, de már ha csak arra gondolunk, hogy így egy alig koszosodott ruha nem rögtön a szennyesben a köt ki, máris tettünk a környezetért is egy incifinci apróságot (gondoljunk akár a vízfogyasztásra, akár a mosószer kemikáliatartalmára, a mikroműanyagokra vagy a ruhánk élettartamára). Merthogy A Szék nem véletlenül van ott a szobáinkban, hogy a félpiszkos ruhák állomásozhassanak rajta egy ideig. De olyan nehéz néha új szettbe komponálni őket, vagy csak vágyunk valami újra! Nos, ha kihívásként tekintünk a feladatra, talán könnyebb “kétszer egymás után ugyanazt” viselni. (Az én másik trükköm -nem spanyolviasz – hogy 1-2 napot várok, amíg újra felveszem.) Én jelenleg napi kétszer öltözök fel (itthon szuperszexi szetteket viselek, patreon előfizetőknek majd küldök fotót), persze a kettő között van átfedés, de körülbelül így néz ki a nap:
Reggeli ovijárat – vagy semmihez nincs kedvem vagy szuperkreatívan sikerül valamit magamra aggatni és még sminkelek is kicsit(!). Ezt követi ugyanis egy naaagy séta, márpedig a környező utcákon való korzózáshoz elengedhetetlen, hogy normálisan nézzek ki, hiszen ezek a “szabad” öltözködésem utolsó órái: a gyerek MÉG babakocsis.
Délutáni ovijárat: vagy volt időm legalább egy rúzsra, vagy a reggeli is lekopott. A ruhám már a délutáni programhoz passzintva, amiben tudok csúszni-mászni a gyerekekkel, de ha jó napom van, akkor ebbe is tudok vinni egy kis csavart. Vagy nem, de az se baj.
És aztán gyakran görgetem tovább a délutáni kimenős ruhát másnap reggelre, mert csak az oviig meg vissza volt rajtam, de valamit igyekszem variálni. Ha munka kapcsán találkozóm van, akkor meg aztán főleg kell a kreativitás!
Ez a
REUSEDból származó nadrág (amiből már kifogytam, szóljon,ha valaki kéri!) szerintem tökéletes irodába, oviba, magassarkúval, lapos- és sportcipővel is. Szóval ez a ruhaláncom első darabja, amit álmos reggelen vagy trambulinozáshoz egy
pulcsival kombinálok, dolgozó anya mivoltomban pedig jöhet a szintén preloved USE unused blúzom egy zara blézerrel, a
cipő marad. Na meg az
LSB koktéltáskám is.
És itt is kiemelném: ha ismered magad, az élethelyzeteidet, ha tudod úgy csűrni-csavarni a szetteket, hogy bár a homokozó szélén dekkolsz, de imádod a pulcsit, amiben ezt teszed, akkor máris jobban fogod magad érezni. Minél többféleképpen tudsz, mersz hordani valamit, minél jobban kiaknázod a bennetek rejlő lehetőségeket, annál többször és (ha a minősége is engedi) tovább tudod majd viselni. Játékosan leszel még környezettudatosabb. Lehet, hogy a kiválasztott pulcsidat te nem azért szereted, mert feltűnő színű tervezői darab, hanem mert pasidillatúéspuhameleg, vagy mert ebben kaptad a hívást, hogy felvettek a munkahelyedre, vagy mert csak ez volt tiszta, de legalább ez az volt..a lényeg, hogy élvezd. Mert felöltözni ígyis úgyis kell.