El fogok késni…
Úristen, hogy nézek ki?!
Jajj nemár, ne szállj be…Peersze, gyere csak!
Három napja ebben viszem oviba a gyereket, vajon észreveszik?
Rúzsos a fogam,ahj..
Bepisilek,bepisilek,bepisilek.
Úristen mennyire jó, hogy megvettem ezt a pulcsit, zseniális!
Oké,akkor levetkőzöm, kézmosás, kiszedem a gyereket, kiszedem a mosást, kéne enni, mi van otthon..semmi banyek
Ne síírj, mindjárt fent vagyunk!
Fázni fogok ebben vajon?
Te tudod, miért van tükör a liftben? Nem, nem (csak) azért, hogy belenézve a fenti mondatokat végigfuttassuk a gondolatainkban.
Viszont eredetileg a liftek csigalassúak voltak, magasabb vagy régebbi épületekben ma sem hasítanak, és a legtöbb helyen elég szűkösek is. Bizony, még aki nem klausztrofóbiás, abban is kelthet rossz érzést. Na meg unalmat. A tükör viszont tágítja a teret, lefoglalja az utazót és magunkon kívül a többieket is megfigyelhetjük (persze én nem szoktam ilyet, soha). Az okostelefonok megjelenésével és a szelfikultúrával innen már csak egy lépés volt, hogy megjelenjenek a liftszelfik (persze én nem szoktam ilyet, soha). Talán ciki ilyeneket készíteni, talán kevésbé, én mindenesetre most ezekkel mesélem el nektek a történetem. Bizony, liftszelfiken keresztül!
ÍGY INDULT: A #LIFTAKTÁK
Pár évvel ezelőtt lehetett az első alkalom, hogy egy instán közzétett szelfit a #liftakták hesteggel láttam el. Egyszerű szójátéknak tűnt, majd eljött az idő, hogy gyakorlatilag a liftnél sokkal távolabb nem is jutottam. És tudjátok, hogy van az: ha nem találkozol senkivel, nem látja senki mi van rajtad, nem is történt meg az esemény, fel se öltöztél. Márpedig én imádok öltözködni, szeretem ebben kiélni a kreativitásomat, de miután a kisfiamon kívül senki nem látta, mit veszek fel, kezdtem lelkesedésemet veszíteni. Már az sem dobott fel, hogy a férjemnek vagy a barátnőimnek elküldjem, mit viselek (nem hibáztatom őket azért, hogy munka közben nem az volt a legfontosabb, hogy melyik pólómban megyek villamosozni a gyerekkel 😀 ), aztán jött a karantén időszaka, amikor elindítottam a nyilvános instagram profilomat. Itt elég hamar új lendületet kaptam, már ami a ruháimat illeti. A kisfiam is ovis korba lépett, lehetett kreatívabban, kevésbé funkcionálisan öltözni és hab a tortán: időközben liftes házba költöztünk. A #liftakták pedig sorozattá nőtte ki magát. És már jóval többről szól, mint a napi outfit megörökítése.
A lift tükre mutatja meg minden reggel, hogy
- mennyit aludtunk,
- volt-e kedvem vagy időm öltözni,
- milyen az időjárás,
- milyen a hangulatunk,
- kell-e maszk,
- viszek-e adományt,
- kivel utazom,
- mit viselek,
- hogy áll az új preloved pulcsim,
- mennyit híztam,
- mennyit fogytam,
- mennyire vagyok terhes,
- mikor mentünk az első négyes sétánkra,
- mekkorák a fiaim,
- vitatkozunk-e a férjemmel,
- vagy épp eljutottunk-e randizni,
- velünk van-e az ovis plüssalvós és van-e aznap logopédia,
- rúzsos-e a fogam?!
- és még annyi, de annyi mindent.
Aztán egy téli napon rádöbbentem, hogy a #liftakták aktái lesznek azok az oldalak, ahol minderről és még sokkal több mindenről is mesélhetek, így aztán:
üdvözöllek Titeket a blogomon!
fotó: Bánkuti Anett